Táplálkozásom alappillérei 1.rész

Táplálkozásom alappillérei 1. rész

Többen kérdezték, mi alapján, hogyan állítom össze az étkezéseinket.

Sokat váratott magára ez a kis írás, amit hamarosan videó formában is elérsz.

Annyi minden van, ami meghatározó volt az életemben, ezért arra jutottam a legelején kezdem. Ez írásom terjedelmét igencsak megnöveli, mégis bízom benne, tudsz azonnal hasznosítani belőle pár infót. Amíg írtam kialakult az összkép is: 3 részben fogod tudni elolvasni. Így rövidebb az olvasási időd.

A táplálkozásom alappillérei tulajdonképpen életem mérföldkövei is.

Az első és legfontosabb, hogy abba a családba, ahhoz az édesanyához érkeztem, aki számomra a legtöbbet tudta adni. Szerencsére sokáig kaptam anyatejet. Akkoriban az volt a szokás, hogy már pár hónapos korban kap a baba gyümölcslevet, reszelt almát, krumpli és répa pürét. Így tett édesanyám is. 6 hónaposan beteg lettem, mandula gyulladás és egyszerűen nem voltam hajlandó semmi mást elfogadni, csak az anyatejet. Sajnos a kórházban emiatt anyut megszólták. Ő szerencsére kitartó volt és nem foglalkozott azzal, amit mondtak. Szóval így cseperedtem, 9 hónaposan állítólag kiestem a babakocsiból a paradicsompaprika után. Az első szavaim egyike pedig a "borsóka" volt. Tudom ezek apróságok. Számomra a stabil alapok. Amit csak lehetett mindent megtermeltek a szüleim. A zöldségeket, a krumplit, voltak gyümölcsfáink, tyúkok, kiscsirkék keltek, aztán kacsák, gyöngyösök, pulykák, és sok sertés. Mindez városban, a 60-70-es években.

A főzésre különösen figyelt anyu. Amióta az eszemet tudom, probléma volt az emésztésükkel. Nehéz körülmények között éltek, a napi megélhetés is gondot okozott. Mai szavaimmal átjárta őket a sejtszintű stressz, ami mikrogyulladásokat okozott, majd egy-egy szervnél manifesztálódott. A gyakori epehólyag gyulladások, a gyomor és nyombél fekélyek kímélő étrendre vonták őket. A problémák engem sem kerültek el. 2-3 éves lehettem, amikor olyan oedémás voltam az epertől, hogy majdnem toxémiás shokkot kaptam. Az orvos gégemetszést ígért a fulladástól való megmentésemre. Szerencsére erre nem került sor. Aztán volt még csomó mandulagyulladásom, középfülgyulladásom, vesemedence gyulladásom. Ha belegondolok és keresgélem az okokat, mi vezetett idáig, akkor egyértelmű, hogy a nagymamám akkori életkörülményei, amikor anyuval kismama volt. 1942-ben sem volt egyszerű az élet. Tanyán laktak, tehenek, tyúkok, disznók és nagyjából önellátók voltak. Szerintem esze ágában sem volt a nagymamámnak azzal foglalkozni elég-e a D vitamin vagy a Zink bevitel. A többi vitaminról, ásványi anyagról ne is beszéljünk. Az epigenetika szerint pedig a nagymama várandóskori egészségi állapota meghatározó az unoka egészségi állapotára is. Puff neki. Itt a kulcs. A másik felismerés a női jógából ered. Amikor egy nő várandós és lány magzatot hord a szíve alatt, a 7. hónapban a magzat petefészkeiben ott van az unoka is . Puff neki. Tehát ott voltam én is 42-ben. Azért nem semmi, még most ezt így leírni is. Eszméletlenül érdekes dolgok ezek.

11 évesen végre kiműtötték a torok manduláimat. Azért ez sem ment egyszerűen. Előtte már úgy kellet hordani kerékpáron, ne terheljem a szívemet és az ízületeimet. A rheumás láz kapujában voltam. Talán már akkor ott volt az EBV. Szóval mandula műtét. Bódításban, valamit mesélt a nővérke. Sokáig határozottan emlékeztem rá. A műtő szaga pedig még mindig az orromban van. Végre elkezdtem enni, mindegy mi volt, én ettem. Pár kilót fel is szedtem, ami éppen rám fért.

Még egy kicsit visszatérek a korábbi időkre. Egyedül a kis sárga C vitamin drazsét lehetett kapni. Anyuék kerestek egy olyan magánorvost, aki injekciókúrákkal kicsit mindig felerősített. Ha jól emlékszem, ezek B vitaminok voltak. Azért nagyszerű, hogy már akkor is a vitaminokra irányították a figyelmet. Az, hogy mennyire volt gyerekbarát, hagyjuk. Örüljünk, hogy volt és kaptam.

A mandula műtét után egy igazán nyugis időszak következett. Még a vasszöget is megettem. Anyu teljesen hagyományosan főzött. Minden nap volt leves, sok zöldséggel. A levesek alapja a sárgarépa, fehérrépa, zeller és krumpli volt. Ehhez jött hozzá az adott zöldség. Pl zöldborsó vagy zöldbab, vagy karalábé, karfiol. Mindig ettünk salátát, rengeteg kovászos uborkát és télen saját savanyú káposztát. A Védőnőképző Főiskolán sem tanultam semmi különlegeset. Egy kis formát adott annak, ami eddig ösztönösen ment. A babatáplálásban is otthon voltam. Tesóm éppen a mandula műtétem évében született. Gyakran főztünk együtt anyuval, minden konyhai munkában részt vettem. Etettem a tesómat, sétáltattam, vigyáztam rá. A főiskola után egyből dolgozni kezdtem. Érdekes módon az anyukák elfogadták a tanácsaimat, pedig akkor még nem volt saját gyerekem. A lányom születése után még én is a régi hagyományos hozzátáplálást követtem, hiszen ezt tanították az iskolában is. A fiam születésekor már kissé változtak a gondolatok. Őt tovább akartam szoptatni, ami nem sikerül. Viszont a gyümölcsöt és a püréket kicsit később kezdtem el neki bevezetni. A harmadik gyermekemnél, ő is fiú, ugyancsak feladta a leckét. Akkor már itt volt az igény szerinti szoptatás. Na majd én....ahan.... pár éve jól tejelő emlőkből, alig jön a tej. 10 perc egyik mell, 10 a másik, fejés, láz, emlőgyulladás.. Azért 4 hónapos koráig csak szopott. Akkor kezdtem el őt is hozzátáplálni.

Folytatást itt találod: https://egyensulyjoga-joga-oroshaza.webnode.hu/l/taplalkozasom-alappillerei-2-resz/

Ha tetszett az írásom és szeretnél értesülni az új cikkekről, vagy kéred a kis receptes füzetemet egy napi étrenddel és receptekkel, akkor íratkozz fel a hírlevelekre. Üzenetben írd meg, kéred-e a recptest! Nincs automatizált rendszerem, így 1-2 napba is beletelhet, mire megérkezik.