Mit adott nekem a szülésre felkészítő tanfolyam 1

Már jó pár visszajelzést kaptam a szülésfelkészítőn átélt tapasztalatokkal kapcsolatban,

Néha meg is osztottam a közösségi oldalakon. Ott valahogy elvesznek ezek. Ezért úgy döntöttem a blog témái közé emelem ezt is. 

Hiszen a tapasztalatok megosztása hatalmas erővel bír azok számára, aki most lépnek erre a csodálatos, ugyanakkor kihívásokkal teli útra: a várandósság, a vajúdás, a szülés, a születés misztériumába. Amikor átlépünk az anyaság kapuján a régi életünk megszűnik és egy merőben új élet kezdődik. Ezekről az átlépésekről olvashatsz a következő sorokban majd. 

Kérlek, ha nálam végezted ezt a tanfolyamot és még nem osztottad meg velem az anyaságba való belépésed élményeit, tedd meg most. 

Küld el a lentebb található űrlapon vagy csak írj emailt az eletemajoga@gmail.com - ra.

A következő történet, Kriszta és Gyuri története, egyáltalán nem a legkönnyebb vajúdásról szól. Mégis tele szívvel- szeretettel, odafigyeléssel, érzelemmel.

Olvasd te is így:

"Az én történetem, nem egy szirupos, negédes story. Úgy mesélem, ahogyan én megéltem minden gyönyörűségével és gyötrelmével együtt.

Idősebb lányommal 35 évesen lettem várandós, egy Borderline tumor miatti műtét után, amikor többek között eltávolították a bal petefészkemet és petevezetőmet. A műtét utáni kérdésem csak annyi volt: "Lehet még gyerekem?". Az 1. meghatározó rövid válasz az orvosomtól: "Krisztikém, LESZ!" 3 hónap múlva boldogan tartottam kezemben a pozitív tesztet. Eddigi életem egyik legszebb időszaka volt, amikor Eszter lányomat vártuk. Várandósságom 7. hónapjáig dolgoztam. Irodai ülő munkát végeztem. Eleinte az állandó hányinger, később a lábdagadás, hátfájás kezdett kínozni. A védőnői szolgálatnál láttam egy hirdetést Kismama jóga lehetőségéről, amelyben leírták jótékony hatásait. Gondoltam, én ezt kipróbálom, hátha....

Sokan a jógát testmozgásnak, mások vallásnak és még mi minden másnak tartják (szerintem egyik sem). Nem tudom mi a hivatalos definíciója, de tény minden egyes alkalom után könnyebben éreztem magam, lelkileg-testileg egyaránt. Egyre jobban megismertem a saját testemet és hogy, hogyan tudom tehermentesíteni a szerveimet. Hogyan tudok a babámmal kapcsolatot teremteni, befelé és egymásra figyelni. Megismertem életünk legnagyobb szubsztanciáját, ami az állandóan változó világunkban is meg marad, és nem kérdőjelezzük meg hogy, lesz következő: EZ A LÉGZÉS. A vajúdás és szülés során nagyon fontos a helyes légzés, a mély hangok, amit bátran merjünk elengedni. Telt-múlt az idő és már egyre kevésbé tudtam jól aludni éjszaka, mert babám addig rugdosott, míg helyet nem csinált magának. Néha a bordáimat számlálgatta, néha a húgyhólyagomat nézte bokszzsáknak. Ekkor eszembe jutottak jóga pózok, pl.: babapóz, hasi légzéssel és máris mindenki nyugodtan pihent. A jóga segített, hogy energikus és fitt legyek várandósságom alatt.

Egy alkalommal szóba került a szülés-felkészítés, persze Apával. Na, az én férjem csak hümmögött először, hogy ő olyan nagyon nem szeretne a szülőszobán lenni. Kértem tőle, hogy csak menjünk el, készüljünk fel együtt, és ha mégis másképp dönt, ne érezze magát tehetetlennek. És akkor, ott a szülés-felkészítőn hangzott el a 2. meghatározó mondat, jógaoktatóm szájából: "A nő ösztönös, a férfi tudatos a szülés során" Aztán egyszer csak eljött annak a napnak a hajnala, mikor elfolyt a magzatvíz.... irány a kórház....oxitocin ezerrel és hajrá!

Jöttek a méh összehúzódások. Először ritkábban: sétáltunk, labdán pihentünk, férjem masszírozott, ahogyan tanultuk. Órák teltek el, de nem tágultam, úgy ahogy kellett volna. Még több oxitocin és oxigén, sűrűsödő fájások, számoltunk együtt és fújtuk mélyen, hosszan a levegőt. Édesanyám kint várt, hogy ha kell leváltja a férjemet. Megint hosszú órák teltek el, de semmi, csak mentem egy sötét alagútba, aminek nem volt fény a végén....még több orvosság, sűrű-sűrű fájások, kő kemény izommunka. Soha előtte és utána ilyen fájdalmat nem éltem át, úgy éreztem szétszakad a medencém....behánytam....még több oxigén... ezen a ponton elvesztettem a tudatom.... több mint 10 óra telt el és semmi....Az orvossal már nem kommunikáltam sehogy. A férjem izzadt, sírt, én megszorítottam a kezét és az utolsó verbális kommunikáció részemről az volt: "Ne merj sírni, mert szükségem van rád". Nem evett, nem ivott, nem volt WC-n csak fogtuk egymás kezét, megszorítottam mikor jött a fájás, számolt és fújtunk, mélyen, hosszan. Szülésznők jöttek-mentek, mi több műszakot csináltunk végig a tanult technikák szerint. Azt mondták, hogy ritkán látnak ilyen összhangot és "szép" vajúdást. Csak Gyuri beszélt az orvosokkal, úgy hogy végig csak rám nézett és tolmácsolta, amit mondtak, beszélt hozzám, láttam a száját, az arcát.... a fontos szavak eljutottak hozzám.... epidurál, ülj fel, görnyedj, ne mozdulj,.....megint hosszú órák....de hiába....mindannyian tettük a dolgunkat....Minden vágyam az volt, hogy természetes úton szüljek, mert van ennek egy útja...hát, nem így történt. Remegett kezem-lábam, reszketett az egész testem, emberek rohangáltak körülöttem....megállt az idő....Csak utólag tudtam meg, hogy mindketten belázasodtunk, a babám pulzusa az egekben volt, úgyhogy végül megcsászároztak. "

Ez a történet nem mai, mégis akárhányszor elolvasom libabőrös leszek. Bár hasi szüléssel jött a világra a kisbaba, mégis annyira szép az együttműködés. Ez a dúla, a segítő szerepe a vajúdásban.

Ha szeretnétek Ti is megtanulni a helyes technikákat, amivel csökkentheted a fájdalmakat, amivel támogathatod a párodat, akkor itt a helyed a következő Gólya hozza? - vagy mégsem, Apás szülésre felkészítő tanfolyamon. https://egyensulyjoga-joga-oroshaza.webnode.hu/apas-szulesfelkeszito-minitanfolyam/

Kérlek mindenképpen a linken található kérdőíven jelentkezz!

Várlak szeretettel!