A szülés, mint beavatás az anyaságba 1. rész

Tegnap egy nagyon különleges beszélgetés zajlott köztem és nagyon régi ismerős között. Még védőnő koromban az első gyermek születéskor én látogattam őt, mert a kolléganő éppen szabadságon volt. A beszélgetésből úgy tűnt, nem emlékszik rám, nem is fösztörgettem ezt a kapcsolódást. Most egy teljesen más ügyben kerültünk kapcsolatba. Az az ügy megállt, én azonban fontosnak tartom a további kapcsolatépítést, így nyomon követem. Kiderült, hogy a 2. várandóssága idejét éli. Hamarosan eljön a szülés kiírt időpontja. Elvileg császármetszés lesz, mivel az első gyermeke is így született és most a második babánál emiatt fel sem merül a természetes szülés. A másik ok pedig a baba UH alapján kalkulált súlya. Számomra megdöbbentő határozottsággal lángolt, még így online is az édesanya szavaiből a teljes megadás az orvosok felé. Egyáltalán nem figyelt a saját testének a jeleire, a belső megérzéseire. Egy az egyben elfogadja, amit az orvosok mondanak és csinálnak vele. Azt már megsem kérdeztem tőle, hogy hallott-e a szülési tervről. Éreztem a szavaiból, hogy ő, mint várandós nő nincs sehol. Ő mint nő, nincs sehol. 

Azóta is hallom a füleimben, pedg csak olvastam, "az orvosok nagyon odafigyelnek, úgysem hagynának szenvedni". 

Azért is van most van ez bennem ennyire, mert a múlt hét pénteken a női jógaterápián éppen a szülés témakörét jártuk körbe. Megnéztük azt a társadalmi kollektív tudatváltozást, ami a szülést, mint a nő egyik legnagyobb beavatási ünnepét egy fájdalmakat teli borzadmánnyá teszi. 

Egy ilyen tudatállapotú nő, hogyan viszonyul egyálatlán a babájához?                                                                                          Persze, tudom, szereti és várta is már nagyon. Ugyanakkor mélyen a tudatban ott van a szenvedés, az, hogy a nő gyermekét fájdalmak és szenvedések közepette hozza világra. 

Amikor nem jelentkeznek várandósok a kismama jógára csüggedek és azt mondom magamban, ok- ezt elengedem. Egyszerűen nem érdekli a nőket, mi van bennük ilyenkor, mit tehetnének, hogy élmény legyen a várandósság és ne nyűg. Ugyanezt érzem a szülésfelkészítőkkel kapcsolatban is. Egyszerűen nem tudom befogadni ezt a tényt, hogy a nők nagy részének tök mindegy mi lesz, ez így szenvedés és kész. Felsem merül bennük, hogy igenis lehetne egy csodálatos ünnep. Az anyává avatás ünnepe, a családdá válás ünnepe, még akkor is, ha ez a gyermek éppen a második vagy a marmadik áldás az életünkben. 

A másik erős, szívbe maró érzés, hogy nem, nem hagyhatom abba. Szükség van a fehér hollókra, a zászlóvivőkre. Akik elmondják a nőknek, hogy a várandósság maga a csoda, a szülés egy misztérium, egy fejlődési lehetőség. Úgyhogy maradok a témánál, mégha kevesen is kattintanak rá, mégha csak 1 kismama is jelentkezik a szülésfelkészítőre. Bízom az erőben, a tiszta tudásban, amelyet átadhatok minden hozzám forduló nőnek, legyen még a foganás előtt, a várnadósságban, a vajúdásban, a megszületésben, vagy a gyermekágyban. Közben engedd meg magadnak, hogy kissé eltávolodj a kizárológas biológia foganástól és szüléstől. Minden olyan "gyermek foganás" és " szülés" a tiéd, amelyben gyökeresen megváltozott körülötted valami, ami egy különleges értékként jelent meg az életedben. Tetszett az írásom likeold és bátran megoszthatod. Biztosan lesz olyan nő, aki hálás lesz neked a megosztásért, mert így ő is a tudás birtokába jut.

Ha kedvet kaptál kismamaként jógázni, itt találod az órákat: https://egyensulyjoga-joga-oroshaza.webnode.hu/kismama-joga/

Szülésfelkészítőről itt olvashatsz és egyből tudsz is jelentkezni: https://egyensulyjoga-joga-oroshaza.webnode.hu/apas-szulesfelkeszito-minitanfolyam/

Ha tetszett oszd meg a közösségi médiában, köszönet érte.

Hamarosan jön a következő rész. 

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülj az új bejegyzésekről: